A hinta előnyei / hátrányai

Bárhol, csak babahinta legyen, Bettina hintázik. Én ugyan nem erőltetem, Apu végképp nem, mert hogy húzza az időt, mikor annyi teendőnk lenne... :D De hát látható, a gyerek hozzájut!

Hogy lenne hátránya? Hát ha kiesik, akkor biztosan nem lesz jó élmény, de hát vigyázni kell rá. Ezek a babahinták csak egy formán tudják kiejteni a babát, ha vehemensen előre/hátradől, úgy potyogna ki, hogy még a lába is beakad. Én se ülnék egy ilyen kaszkadőrmutatvány után újra bele...

Ellenben sok-sok előnyéről olvastam. Többek közt, hogy a baba azért szereti olyannyira a hinta mozgását, mert a pocak belsejére emlékezteti, ott ringatózott, mikor Anyu sétált vagy szaladt vele, vagy csak picit megmozdult és beindult az inga-binga. Aztán ehhez a mozgáshoz hozzátartozik, hogy meg tudja tartani magát, egyenesíti a hátát, kezdi érezni az egyensúlyát, illetve hogy mit művelhet vele a hintában. Az egyensúly érzetből pedig rögtön jön a következő hatalmas pozitívum, segíti a járástanulást. Ha már van egyensúlya, könnyebben tanul meg kapaszkodás nélkül járni. Bettinám például úgy járkál, hogy a karjai plázacicás szatyortartós pozícióban áll.... :D De egyik ismerősünk kisfia úgy járkál, mint egy kis zombi, egyenesen kinyújtja a karjait és olyan km/h-t választ, ami egészen meglepő apróságához. Eszméletlen miket tudnak a picik.

És akkor nem beszéltünk a hinta jógaszerű hatásáról, egyszerűen megnyugtatja, ha lenne valami gondja, oldaná a feszültségeit. Mondjuk, nem tudhatjuk, míg nem beszél, mi búja-baja lehet, de ha hintáztatjuk, rögtön nyugodtabb lesz. Persze ez az átlag, mindig vannak kivételek!

A tudományos hinta előnyök felsorolásának teljessége nélkül, egyszerű gyakorlatból írom: hintázni jó! :)