Csirkemell és kukoricás rizs

Az úgy történt, hogy egy gluténérzékeny Anyucika (azaz én) elkapta már másodszor a bölcsiből azt a csúnya hasmenős-hányós vírust, és hát nem tudom szépíteni a dolgot, első nap hívni kellett az ügyeletet. Egy fincsi szuri és 2 napi héjában főtt sós burgonya, száraz abonett és átlátszó csirkemell felvágott után, gondoltam kicsit spilázom az ízlelőbimbóimat, legyen holnap rizs és vmi hús, léccci. 

Szóval egy szép páros csirkemellből lapjában elvágva csináltam 5 szeletet, a kés tompa oldalával megütögettem mindkét oldalukat, besóztam és kevés olívaolajon megpirítottam - viszonylag magas tűzön, fedő alatt, 1x megfordítva, nem szabad otthagyni! -, a képen látható pirulásig. Percek alatt megvan. A rizset egyszerűen kifőztem sós vízben és egy közepes kukorica konzervet a'la nature - lecsepegtetés után - hozzákevertem, enyhén sóztam. Tök natúr, tele fehérjével, ami alapvető építőelemünk, szóval építse csak fel a tönkrement bélrendszeremet, szénhidráttal és a legminimálisabb zsírtartalommal, ami diétánál 3. nap azért már megengedhető. 

Szuri másnapján ugyanis mentem dolgozni és vittem magammal a patikámat. Kicsit lassabban mentek a dolgok, de attól még ment. Sőt, ma (2. nap szuri után) már sportoltam is kicsit. Szóval itt az ideje, hogy holnap egyek vmi rendeset már végre na! És ilyenkor nem szabad elhagyni magad, eljátszani, hogy mindjárt meghalsz, gyenge nyuszi vagy. Ügyelet kijövése előtt ez úgyis lepereg a szemed előtt... És ma már arról is fantáziáltam, hogy mindjárt itt a kovászos uborka szezon. Most is összefolyt a nyál a számban. De ez még azért nekem most kicsit időben odébb van. Dupla diétások, jó étvágyat! :)