Húsleves (sertéshúsból)

Csontos karaj, csontos tarja - lehet válogatni, a karaj soványabb husi, kicsit szárazabb a levesben, a tarja zsírosabb, főtt húsként "rostosabb". Ha nem kerül a levesbe a csontról levágott hús, a karajból tökéletes rántott hús, tarjából fincsi sült húsok készíthetők.

Én kivételesen csontos süldő karajból készítettem, nem az egész karéj húst vágtam ki a csontról, hanem egy kicsit kisebb átmérőjűt, így az ment később rántott husinak. A csont és a rajta maradt husi pedig irány a levesbe! A húsleves is olyan, hogy ahány ház, annyi szokás, plusz, ami van otthon zöldség. Ebben a levesben volt 5-6 szép szál répa, 2 karalábé, 2 kisebb petrezselyemgyökér, egy picike - tényleg csak az íze kedvéért - zeller, egy fej vöröshagyma, néhány rózsa karfiol és 2 db krumpli negyedekben a gyerek kedvéért. 

Hidegvízben (kb. 20 literes fazékban) a húst, a csontját és a vöröshagymát rakom fel főni, a vöröshagymán rajta hagyva a belső, még színes héját. Amíg felforr, megpucoltam a zöldségeket, először a karalábét, amit nagyobb kockákban (negyedekben) adtam is egyből a levesbe, mert ennek is sok idő kell, hogy puha legyen. Forrásnál jöhet bele a répa, petrezselyem, zeller, fűszereknek használtam sót, borsot, petrezselyem zöldjét, majorannát és pici piros paprikát, hogy még szebb, aranyosabb legyen a levesem színe. Illetve egy tv paprikát megmostam, kézzel összeroppantottam és így tettem bele, a fakanállal segítve a levesem tetején a süllyedését. Mindezt elkavargatom, majd alacsony lángon folytatom tovább a főzést, aminek adni kell innentől még másfél-2 órát, 3-4 cm-t alacsonyodjon a vízszint, sűrűsödjenek az ízek. Ez alatt nem árt néha összekavarni (20-30 percenként) a sokaságot, kóstolgatni, után sózni, ha szükséges. Ha összement a leves, jöhet a krumpli, ez még kb 30-40 perc míg megfő, így az utolsó 10-15 percében marad a karfiol (esetleg kelbimbó, borsó, ha előfőzött/fagyasztott). Minél több zöldség - idénytől és/vagy pénztárcától függően -, annál színesebb ízvilág. Az Alföldön gombát is raknak bele, így még pikánsabb. Ha késznek ítéltetik, a hagymát, zellert, petrezselymet én likvidálom, nálunk senki nem eszik ilyeneket, a megmaradt, puha zöldségeket és a husit pedig egy tálba szedem. A levest egy szűrőn átszűröm és megvárom, míg ehető hőmérsékletű lesz. A főzési idő alatt bármilyen tésztát mellette ki lehet főzni, én most sima cérnametéltszerűt főztem. 

Kiskoromban a főtt zöldségekhez és húshoz is készítettek sokszor a szüleim, nagyszüleim még valami pluszt, pl. sóska szószt vagy paradicsomszószt. Így volt a végén 3 (desszerttel 4) fogásos a vasárnapi ebéd... :)

Frissen a legfinomabb, de szerintem a húsleves mindig is gyógyító hatású lesz bárminemű megfázás, influenza, levertség ellen, bárhányszor kelljen is újra melegíteni. Egészségetekre!