Juhtúrós sztrapacska

6-7 tenyerem méretű krumplit megpucoltam és a legapróbb reszelőn lereszeltem (sajnos a legfinomabb dolgok elkészítésénél számolni kell a köröm reszelésére is - erre gépet miért nem találtak még fel?). A reszelést egy tálban csináltam, láthatóan levet eresztett a krumplim, de nem öntöttem le. A gluténmentességet betartva Emese kenyérpor és rizsliszt keverékével, ízlés szerint sóval és 2 tojással összekevertem, csomó mentesre. Az állagot ügyesen el kell találni, ne is legyen folyós és ne is legyen kemény maszlag. Forraltam vizet és nokedli szaggatóval a bugyogó vízbe szaggattam a krumplis tésztámat. Ebből lett az 1. képen látható mennyiség, a tál szerint közel 10 bögre = 2,5 l. 

400-450 g tejfölt 200 g juhtúróval összekevertem, mivel a túróm kemény fajta volt, késsel kavartam, és alaposan megsóztam. Nálunk ennyi a feltét, tökéletes, pont elég. A kevesebb néha több! :)

Szeretik szalonna pörccel is meghinteni, jól kisütve a nyers, esetleg sós szalonnát. Szokták köretként is tálalni, fincsi sült húsokhoz vagy akár vadhúsokhoz is el tudnám képzelni. Nem összekeverendő a túrós csuszával, amit a harcsapaprikás mellé szoktak rakni. A juhtúró kicsit erőteljesebb íz, elnyomja a halat, abban pedig a harcsa a lényeg. Viszont mindkettőhöz kiválóan passzol egy fincsi fröccs, édes vagy félédes fehérborból. ;)

Jó étvágyat kívánok!