Rozmaringos olasz paradicsomleves

Tegye fel a kezét, akinek ez volt a kedvence a menzán betűtésztával! :)

Nálam egy sima gm levestészta van csak benne, de legalább egy kicsit megbolondítottam a zeller helyett rozmaringgal. Mivel a zeller ízét annyira mi nem kedveljük, jó ötletnek tűnt, és jelentem bevált!

Rántással kezdtem, néhány ek olaj néhány ek rizsliszttel alacsony lángon kicsit bugyogásig (ízlés szerint sűríthető - minél több a liszt az olajban, annál sűrűbb lesz), picit sóztam. 100% pomodoro italiano (delavega :D), szóval megint Pennyben jártam, San Fabio Passata Classica 680g sűrű fincsi paradicsomlével dolgoztam, az üveg bő felével felöntöttem a rántást és minimális forró vízzel higítottam. Egy apró vöröshagymáról az első-felső héját lehúztam, felül-alul levágtam és beledobtam a levesbe, a rozmaringból pedig egy nagy csipetet beleszórtam (8-9 szál) - szerencsésebb teatojásban vagy fűszerhálóban beletenni, én kihalásztam a végén a nagy rozmaringfű darabokat. Alacsony lángon, fedő alatt felforraltam, majd fedő nélkül főztem még pár percig. A rántás miatt kell néha kevergetni, le ne kapjon az alja. Aki édesszájú, 2-3 ek kristálycukrot simán elbír, a főzés végén raktam bele. Rozmaring és hagyma likvidálása után forrón a legfincsibb ezekben a zord időkben, bár most már van egy-egy nap, mikor madár csicsogásra ébredek. Mennyivel máshogy kel ki ilyenkor az ember az ágyból! Tavasz, gyere már! :)